LUCERNA
 

 A lucerna egységnyi területrôl legnagyobb termést adó, nagy fehérjetartalmú, pillangós virágú szálas takarmánynövény. A kukorica mellett a lucerna a legfontosabb takarmánynövényünk.
 A lucernának nemcsak nagy fehérje tartalma van, de a fehérjéjének nagyon jó a minôsége - biológiai értéke - is. Egyébként területegységre számítva a szálas takarmányok közül legtöbb emészthetô nyersfehérje is a lucernával érhetô el hazánkban.
 A fehérjén kívül mészben és egyéb ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag a lucerna, különösen a karotin tartalma nagy. Mindezeken kívül mint energiaforrás is jelentôs, bár keményítô és cukortartalma kevés, de az emészthetô nyersrosttartalma fontos a kérôdzôk takarmányozásában.
 A közvetlen takarmányozási jelentôségén kívül a lucerna felhasználható a biológiai talajmûvelésben és elônyösen hat a talajok termékenységére is. A fejlett gyökérzete nitrogénben és szerves anyagban gazdagítja a talajt. A lucernával szimbiózisban lévô Rhizobiumok - 3-4 év alatt - mintegy 200-300 kg nitrogént kötnek meg ha-onként. A mélyebb talajrétegekbôl - más növények számára felvehetetlen - foszfor és káliumtápanyagokat hoz fel, és ezzel a feltalajt is gazdagítja. Talajgazdagító tulajdonságát bizonyítja az is, hogy a lucerna utóhatása felér egy jó istállótrágyázással. Az eróziónak kitett területeken jelentôs talajvédô hatású, és mivel a mûtrágyázás (fôleg a N tartalúak) savanyítja a talajt a lucerna N gyûjtése révén védi szátóföldjeinket a savanyosodástól.
 A lucerna termesztése teljesen gépesített, jól beilleszthetô az üzemi termesztés kereteibe, ahol kiváló alkalmazkodóképessége révén mind öntözéses, mind száraz mûvelésben biztonságosan termeszthetô.
 Az állattenyésztés a lucernát sokoldalúan hasznosítja: zölden, silózva, szenázsként, szénának szárítva, zöldlisztként, vagy granulátumként, illetve abraktakarmányok részeként.
 A sokoldalú felhasználás mellett említést érdemel a lucernamagtermesztés jelentôsége is.
 A lucernát jelentôsége és alkalmazkodóképessége miatt a világ minden részén termesztik. A földrészek közül Észak-Amerikában, az országok között pedig az USA-ban termesztik a legtöbb lucernát. Európa minden olyan országában megtalálható, ahol meg vannak a termesztéshez szükséges feltételek.

 Származás, rendszertan

 A lucerna nemzetségbe számos lucerna faj tartozik. A fajok nagyobb része vad lucernafaj, amelyeknek a termesztés szempontjából nincs különösebb jelentôsége. A fontosabb lucernafajok a következôk:
 - Medicago sativa L.: közönséges, kék- vagy takarmánylucerna
 - M. varia Martyn: tarkavirágú lucerna
 - M. falcata L.: sárkerep lucerna
 - M. lupulina L.: komlós lucerna.
 A felsorolt lucernafajok közül csak kettô jelentôs: a közönséges kék- vagy takarmánylucerna és a tarkavirágú lucerna.
 A közönséges kék- vagy takarmánylucerna ôshazája Elô- és Közép-Ázsia arid klímájú országai, innen terjedt el az egész világon. Hazánkban Tessedik Sámuel a XVIII. század végefelé honosította meg a lucerna termesztését.
 A tarkavirágú lucerna, vagy "homoki lucerna" állandósult keverékfaj, a kék lucerna és a sárkerep lucerna természetes hibridje. Igénytelenebb, mint a közönséges lucerna, ezért a gyengébb talajokon - fôleg homok talajokon - van jelentôsége.
 A sárkerep lucerna (sarlós-, vagy svédlucerna) Európában, így hazánkban is elôforduló vadlucernafaj. Száraz, meszes talajokon - gyepekben - mindenütt megtalálható. Szárazságtûrô, igénytelen növény, termesztésének hazánkban nincs jelentôsége.
 A komlós lucerna szintén vadlucernafaj, amely csak gyepes területeken jelentôs. Az egy- és kétéves változata a gyepkeverékekben hasznosítható.

Biológiai jellemzés

 A növénytani jellemzés a kék virágú lucernára vonatkozik, de a tarkavirágú lucerna eltérô morfológiai és élettani különbségeit is ismertetjük.
 A lucerna évelô növény, tavasszal vetve már a vetés évében virágzik. Kedvezô körülmények között helyes használattal több évig is kitart egy helyen. Általában a második és harmadik évben terem legtöbbet, késôbb fokozatosan ritkulni kezd és elgyomosodik.
 Gyökér. A lucernának jól fejlett, orsó alakú, mélyrehatoló karógyökérzete van. A karógyökér a talaj típusától és a talaj vízszintjétôl függô mélységig, általában 3-6 m mélyre hatol le, de elôfordul, hogy ennél mélyebben is találunk gyökereket. Ennek köszönhetô a lucerna kitûnô szárazságtûrô képessége, még a talajvízbôl is pótolja vízszükségletét. A kék lucerna karógyökere erôsebb és mélyebbre hatol, mint a tarkavirágúé, de kevesebb rajta az oldalgyökér, a gyökérelágazás.
 A gyökérgümôk már a fiatal gyökérágakban megjelennek, és a talaj minôségétôl függôen ritkábban vagy sûrûbben helyezkednek el. A Rhizobium meliloti a semleges vagy gyengén lúgos kémhatású talajokon fejlôdik jól. A 6,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokon már gyengül a gümôképzôdés, és 5,0 pH-nál savanyúbb talajokon elpusztulnak a Rhizóbiumok.
 A gyökérzet nagyobb része - mind a két lucernafajnál - a talaj felsô rétegeiben helyezkedik el, de a tarkavirágú lucerna gyökérzetére ez még jellemzôbb.
 A gyökér élettanilag fontos része a megvastagodott és erôsen elágazó, rövidszártagú, gyökértörzs /rizóma/, amely a szik alatti szár megvastagodásából alakul ki. A gyökértörzs élettani szerepe a tápanyagraktározás, a rügyekbôl kiinduló bokrosodás és az újrasarjadzás.
 A rizóma és a hozzá kapcsolódó gyökérnyak elhelyezkedési mélysége a lucerna fajától és ökotípusától függ. A jó télálló magyar fajták gyökérnyaka 2-3 cm mélyen, a tarkavirágú típusoké még mélyebben helyezkedik el.
 Szár. A lucerna szára belül üreges, felálló, vagy kissé elhajló és elágazó, az ökotípustól és a fajtától függôen 40-100 cm magas. A kékvirágú fajták magasabbra nônek, mint a tarkavirágúak. A hajtásrendszer bokros jellegû és a hajtások száma a bokrosodás mértékétôl függ.
 Levél. A lucernának hármasan összetett levelei vannak; a középsô levélnyél hosszabb, mint a két szélsô. A levelek nagysága és alakja változó, leggyakoribb a lándzsa alakú levél. A levél és a szár aránya is változó /kb. 40-50 %/. Ez fontos fajtatulajdonság. A tarkavirágú fajták levél- és száraránya kedvezôbb, mint a kékvirágú fajtáké, de termésûk kevesebb.
 Virágzat és virág. A lucerna virágai tömött fürtvirágzatot alkotnak. A virágok száma a fürtvirágzatban 5-50. A virágok jellegzetesen pillangós szerkezetûek, a párta színe változó, a kékvirágú fajtáké a halványkéktôl sötét ibolyaszínig sokféle árnyalatú lehet.
 A tarkavirágú fajták virágszíne rendszerint többféle kék, kékeszöld, zöldessárga, sárgásfehér /vagy ezek átmeneti színárnyalatai/. A pártaszínek gyakran a fürtön belül is változnak, de az is elôfordul, hogy más-más színû a vitorla, az evezôk és a csónak.
 A lucerna túlnyomórészt idegen termékenyülô, de néhány százalékban öntermékenyülés is elôfordul. A megtermékenyülést a rovarok, fôleg szabóméhek végzik. A házi méhek megporzó tevékenysége vitatott. A vadméhek a lucerna megporzását a virágok felnyitásával érik el.
 A megporzás feltétele, hogy a csónakba zárt ivarszervek a vitorlához csapódjanak. A virágzás idôtartama és a megtermékenyítés nagy mértékben az idôjárástól függ. /Az idôtartam általában 4-14 nap./ Virágzáskor nagyon fontos a száraz, meleg, napsütéses idôjárás, amely kedvez a méhek járásának és az önbeporzásnak.
 Termés és mag. A lucerna fajok termése változatos alakú, többmagvú hüvely. A kéklucernánál csigaszerûen csavarodott a hüvely. A sárkerep lucerna hüvelye sarlószerû, a tarkavirágúé pedig a kettô közötti átmenet. A hüvelyben 2-8, vesealakú mag van. A mag színe éretten fényes sárgás, vagy vörösbarna. Ezermagtömege 1,5-2,7 g között van. /A sárkerep lucerna magja kisebb, a tarkavirágúé pedig a kettô között van./

Éghajlat és talajigény

 Éghajlatigény. A lucerna az éghajlattal szemben kevésbé igényes, csak fejlôdése egyes szakaszaiban - csírázás, kezdeti fejlôdés, sarjadzás, virágzás, magérés, stb. - kívánja meg a kedvezô idôjárást. Szereti a mérsékelten meleg, száraz éghajlatot, de hidegtûrô képessége is jó. Hazai lucernafajtáink a - 250C-t, a hótakaró nélküli hideget is elviselik. A téli fagy csak a fiatal és a télre rosszul felkészült lucernásokban okozhat nagyobb kárt. A télállóságot nemcsak a lucerna genetikai tulajdonságai, fiziológiai állapota, a környezeti tényezôk befolyásolják, hanem a kaszálási rendszert is helyesen kell kialakítani: minél több ugyanis a tartalék, annál télállóbb a növény.
 A magterméshez különösen fontos a száraz, hosszantartó meleg és napfényes idôjárás /borklíma/. Azokon a területeken, ahol bôséges a csapadék és kevés a napfényes órák száma, a magtermés már bizonytalan.
 Éghajlatigénye alapján a lucerna hazánkban mindenütt termeszthetô. Termôképességét a talaj tápanyag-ellátottságán kívül a csapadék mennyisége és eloszlása befolyásolja. Növendékenként eltérô a vízigénye: az 1. illetve a 4-5. növedéké a legkisebb.
 A szárazabb jellegû Alföld éghajlata kedvezôbb a lucerna termesztésére - fôleg a magtermesztésre és élettartamra - mint a csapadékosabb Dunántúlé, ahol viszont biztosabban és többet terem. Magtermesztésre a déli fekvésû dunántúli domboldalak is alkalmasak.

 Talajigény. A lucerna a talajjal szemben igényes növény. Ezért a lucerna eredményes termesztéséhez mély termôrétegû, jó vízgazdálkodású, meszes vagy közömbös kémhatású, középkötött, tápanyagokban gazdag talajokra van szükség.
 A lucerna nagyon érzékeny az altalaj minôségére és az altalajvíz mélységére. Kedvezô, ha az altalajvíz 3-5 m mélyen helyezkedik el, és csak átmenetileg emelkedik fel magasabbra. De, ha tartóssá válik az emelkedés és eléri az 1-1,5 méteres talajvízszintet, akkor a lucerna élettartama és termôképessége erôsen lecsökken. Különösen a pangóvízre érzékeny, amely fôleg a rossz vízvezetô képességû talajokon jön létre.
 A lucernatermesztés sikerének nagyon fontos feltétele, hogy a talaj megfelelô mennyiségû meszet tartalmazzon, hiszen 10-12-szer annyit fogyaszt belôle, mint a búza. A mészben szegényebb talajokon csak akkor termeszthetô, ha az altalajban elegendô a mész.
 A meszet egyébként nemcsak tápanyagként igényli a lucerna, hanem a talaj kémhatása miatt is, mivel savanyú talajokon a Rhizobium meliloti rosszul fejlôdik, így a növény számára fontos nitrogéngyûjtés lehetôsége erôsen lecsökken, vagy el is marad. Ezért a lucerna csak a semleges, vagy gyengén lúgos - 6,5-7,5 pH-kémhatású talajokon érzi jól magát.
 A nagyon lúgos és szikes talajokat sem szereti, de meszezéssel, vagy digózással javított szikes talajokon már termeszthetô. A szikesekhez hasonlóan a savanyú talajokat is meszezéssel tehetjük alkalmassá a lucerna termesztésére.
 A meszezés - és más talajjavító eljárások - jelentôsége az, hogy a hagyományos lucernatalajokon kívül minél többféle talajon termeszthessünk lucernát. Ezért a talajok megítélésénél ma már az a lényeges, hogy a talaj alkalmassá tehetô-e, vagy sem a lucerna termesztésére.
 A lazább talajok kedvezôbbek, mint a kötött, rossz vízgazdálkodású agyagtalajok. Egyébként a kötött agyag- és a laza, de jobb homoktalajokon is termeszthetô a lucerna, ha mésztartalmuk elegendô.
 Összefoglalva, a lucerna termesztésére sorrendben a következô talajok alkalmasak: mezôségi talajok, lazább réti talajok, semleges kémhatású barna erdôtalajok, jó minôségû vályogos homoktalajok, javított szikes talajok, javított erdô talajok, réti agyagtalajok és jobb minôségû barna homoktalajok.
 Nem termeszthetô: a savanyú, mészszegény altalajú, a nagyon kötött, rossz vízgazdálkodású, köves, kavicsos, durva szemcséjü talajokon, a laza - fôleg savanyú - homoktalajokon, valamint a magas vízszintü láptalajokon.

Terület megválasztás, növénytársítás és vetésváltás

 Terület megválasztás. A terület kiválasztásánál a talajigényen kívül figyelembe kell venni, hogy a lucernát több évig /3-4 év/ termesztjük egy helyen. Ezért az üzemi vetésterületnek csak egy részén kell évenként új lucernát telepíteni.
 Akár tömbösítve - vetésváltásban - akár mellékszakaszon termesztjük a lucernát, azt mindig vegyük figyelembe, hogy a lucerna 3-5 évnél korábban ne kerüljön ugyanarra a területre, és az új lucernavetés - a rovarkártevôk miatt - ne kerüljön a régi lucerna közelébe.

 Növénytársítás. A lucerna jól társítható növény, különösen azokkal, amelyek alapgépei a lucernánál is jól felhasználhatók. Jól társítható pl. a búzával és a kukoricával.

 Vetésváltás. A lucerna az elôveteményekre különösebben nem igényes, ezért a jó kultúrállapotú talajokon minden elôvetemény után eredményesen termeszthetô. Kalászosok és kapások után egyaránt sikeresen telepíthetô, ha a talaj lucernatermesztésre alkalmas és tápanyag-ellátottsága megfelelô.
 Egyébként, hogy milyen elôvetemények után vetjük, az attól is függ, hogy mikor telepítjük a lucernát, tavasszal, vagy nyár végén. A tavaszi telepítéshez általában könnyebb a megfelelô elôvetemények biztosítása, mint a nyárvégi telepítéshez. A nyár végén vetett lucerna megfelelô elôveteményének megválasztására már nagyobb gondot kell fordítani. De itt nem annyira a gyomosodás elleni védelem a fontos, mint a jó minôségû nyirkos magágy biztosítása, ezért csak korán lekerülô elôvetemények után vethetô a lucerna. A leggyakoribb elôvetemény ilyenkor a gabona - ôszi árpa, vagy korábban beérô búza. Egyébként a nyár elején lekerülô jó búza elôvetemények, mint amilyenek az ôszi és tavaszi keveréktakarmányok, a korán lekerülô ipari és kapásnövények /repce, korai burgonya, stb./ a lucerna részére is megfelelôk.
 A jó minôségû, gyommentes magágy biztosításához a tavaszi telepítésnél is elônyben kell részesíteni a korábban lekerülô növényeket.
 A lucerna a talajok termékenységére kedvezôen hat. Jó elôvetemény hatását a kapásnövények /burgonya, cukorrépa, stb./ értékesítik legjobban, de az idôben - a második kaszálás után - lucerna jó elôveteménye az ôszi búzának is.

Tápanyagigény és trágyázás

 Tápanyagigény. A lucerna nagyon tápanyagigényes növény. A nagy szénatermések eléréséhez elég sok tápanyagra és jó tápanyagellátottságra van szükség.
 Ismeretes, hogy a lucernaszéna tápanyagokban és ásványi anyagokban igen gazdag: 100 kg lucernaszénában átlagosan 2,7 kg N, 0,7 kg P2O5, 1,5 kg K2O, továbbá 3 kg CaO és 2,5 kg MgO található, amelyeket a N kivételével mind a talajból vesz fel a növény. A makroelemek mellett kisebb mennyiségben mezoelemek /Mg, Na, S/, nyomokban pedig mikroelemek /B, Co, Cu, Fe, Mn, Mo, Zn/ is találhatók a lucernaszénában.
 A lucerna fajlagos tápanyagigénye 100 kg szénára vonatkoztatva: 2,7 kg N, 0,7 kg P2O5 és 1,7 kg K2O, ami összesen 5,1 kg NPK-hatóanyagnak felel meg. Természetes, hogy a lucerna fajlagos mûtrágyaigénye és a konkrétan felhasználásra kerülô mütrágya mennyiségek még sok tényezôtôl függnek.
 A tervezett lucernaszéna-termés elôállításához szükséges NPK hatóanyagok felhasználását azonban több tényezô is módosítja, pl. a termôhelyek talajainak kultúrállapota, valamint az, hogy öntözik, vagy öntözés nélkül termesztik-e a lucernát.
 A szükséges N-adagok meghatározásánál pedig figyelembe kell vennünk azt, hogy a lucerna N-igényét csak részben kell kielégíteni. (A túlzott N adagolás többek között csökkenti a baktériumok N-megkötô tevékenységét).
 A nitrogéntrágyázás hatékonysága a termôhelytôl és a lucerna használati módjától függôen változó, de az nem vitatott, hogy a kezdeti fejlôdést serkentô "starter" N-trágyázás nagyon fontos és hatásos mivel ilyenkor szimbiózisban élô baktériumok tevékenysége még nem kielégítô.
 Ezért - a kezdeti fejlôdés elôsegítése érdekében - még jó lucernatermô talajokon is adjunk a lucerna telepítésekor nitrogénmûtrágyát. /A N-mûtrágya mennyisége nagyon változó: általában a várható termésátlag alapján számított N-adag 20-25 %-a; jobb talajokon 30-60 kg/ha, gyengébb talajokon 60-80 kg/ha N-hatóanyag adható a telepítés alá./
 Az idôsebb, termôlucerna N-mûtrágyázása fôleg az öntözéses és a füves lucernatermesztéskor gazdaságos. Egyébként a lucerna N-fejtrágyázás hatékonysága legnagyobb mértékben a talajok kémhatásától és mésztartalmától függ; savanyú talajokon sokkal hatásosabb, mint meszes talajokon.
 Öntözött lucerna esetén - ahol több a N-mûtrágya - a számított adagot úgy kell felosztani, hogy kora tavasszal és a kaszálások után közvetlenül kerüljön kiszórásra a N-fejtrágya.
 A foszfor és kálium mûtrágyák mennyiségében jelentkezô eltéréseket általában több tényezô is befolyásolja, amelyek közül legjelentôsebbek: a körülmények alapján tervezhetô termésátlagok, és a talajok tápanyag-ellátottsága.
 A szükséges foszfor és kálium mûtrágya adagok megállapítása mellett fontos szempont még, hogy a lucerna több évre szóló foszfor és kálium igényét nagyobbrészt alaptrágyázással kell kielégíteni.
 A foszfor a lucerna legfontosabb tápanyaga: fehérje-alkotórész ill. a hatalmas gyökértömeg kifejlesztéséhez is sok kell belôle. A foszforadag teljes mennyiségét általában alaptrágyázással kell kijuttatni. Ez alól csak a gyengébb foszforellátottságú talajok lehetnek kivételek, ahol a számított adagból 180-200 kg/ha hatóanyag mennyiséget adunk telepítéskor, és a többit az elsô és második termôév végén, vagy kora tavasszal szórjuk ki.
 A káliumot csak kötöttebb talajokon adjuk teljes élettartamra. A lazább talajokon az a helyes, ha alaptrágyaként 200-240 kg/ha-nál több K-hatóanyagot nem adunk, a fennmaradó adagot pedig megosztjuk úgy, hogy az elsô és a második termôév végén zárófejtrágyaként szórjuk ki.
 A túlzott K-adagolás rontja a takarmány minôségét, mivel a K/Na arányát tágítja, ami állatbetegségeket idézhet elô.
 Magnézium hiány elsôsorban a könnyû, savanyú homok talajokon fordul elô, de egyes Mg-hiányos kötött talajokon is gazdaságos lehet a Mg-trágyázás. Mg-trágyázásra a magnéziumszulfátot tavasszal kell fejtrágyaként kiszórni.
 Külön kén-trágyázásra hazai talajainkon ritkán van szükség, mivel a szuperfoszfáttal kielégítjük a lucerna kénszükségletét is.
 A mikroelemek közül gyakorlatilag a bór és a molibdén hiánya okozhat terméscsökkenést, vagy minôségromlást. A szükséges bór és molidbénmennyiséget legegyszerûbben és legbiztonságosabban bór és molibdénnyomelemes szuperfoszfáttal juttathatjuk a talajba.
 Egyébként a levéltrágyázás is eredményes, ilyenkor bórsavas keserûsót permetezünk a zöldbimbós lucernára.

Talajelôkészítés

 A lucerna sikeres telepítéséhez mélyen mûvelt, jó kultúrállapotú talaj szükséges. Vetéséhez aprómorzsás, nyirkos és ülepedett magágyat kell készíteni, annak érdekében, hogy a lucerna sekély vetést kívánó, apró magja gyorsan és biztosan kikeljen.
 A talajelôkészítés idejét és módját fôleg a talajok minôsége, az elôvetemények és a telepítés ideje - nyárvégi vagy tavaszi - határozza meg. Az a helyes, ha a talajelôkészítést már az elôvetemények talajmüvelésével és ápolásával megkezdjük.
 Tavaszi telepítéskor - fôleg a kötöttebb talajokon - ha kapásnövény volt a lucerna elôveteménye, már a kapásnövény alá végezzünk középmély, lazítással egybekapcsolt ôszi mélyszántást és fokozott gondossággal végezzük a növényápolást is.
 A kapásnövények betakarítása után a lucerna alá minél elôbb végezzük el a kellô mélységû, jó minôségû ôszi mélyszántást. Amikor gabona után vetjük a lucernát, nagyon fontos, hogy minél elôbb, és minél jobb minôségben végezzük el a tarlóhántást és a hántott tarló rendszeres ápolásával biztosítsuk a jó minôségû ôszi mélyszántás feltételeit.
 Az ôszi mélyszántás után fontos a barázdák behúzása és - lejtôs területek kivételével - a szántás elmunkálása. Egyébként az egyenletes, sima talajfelszín létrehozása nagyon fontos a lucerna telepítés elôtt.
 Nyárvégi telepítéskor rendszerint tarlóhántással kezdôdik a talajelôkészítés. A szántást a vetés elôtt legalább 3-4 héttel szükséges elvégezni, majd elmunkálni, hogy a talaj a vetésig kellôen leülepedhessen.
 A talajelôkészítési munka mindenkor a magágykészítéssel és a vetés elôtti vegyszerbedolgozással fejezôdik be.
 Magágykészítés. A jó minôségû magágykészítésnek legmegfelelôbb eszközei a kombinált mûvelôeszközök: a kombinátor, a rotációs borona és az ásóborona. De ezek hiányában a sekélyen jártatott kultivátorral, tárcsával, fogassal és szükség szerinti hengerezéssel is megfelelô magágy készíthetô a lucernamag részére.

Telepítés és a telepítési módok

 A lucerna termésére igen nagy hatással van a telepítés módja. A telepítési módok: a takarónövényes telepítés, a tiszta telepítés és a füves lucerna telepítés.
 Tiszta telepítés. A lucerna biológiai igényének a tiszta telepítés felel meg a legjobban. Ebben az esetben a lucernatelepítés kockázata is kisebb. Szárazabb viszonyok között és a nyárvégi telepítéskor mindig takarónövény nélkül vessük a lucernát. De a tavaszi telepítés is jobban sikerül, ha tisztán vetjük.
 Összefoglalva a tiszta telepítés elônyeit, a következôk állapíthatók meg: a takarónövényes telepítés a szelektív gyomirtóvegyszerek elterjedésével háttérbe szorult; a tiszta telepítéssel egyenletesebb és sûrûbb állomány biztosítható, mint a takarónövényes vetéssel; a tisztán vetett lucerna biztosabb és nagyobb termése pótolja a takarónövény termését. Ezért a tiszta, takarónövény nélküli vetés az általánosan javasolható lucernatelepítési mód.
 Takarónövényes telepítés. Csapadékosabb viszonyok között és laza, deflációs talajokon, ahol a homokverés veszélyezteti a tisztán telepített lucernát, indokolt lehet a takarónövényes lucernatelepítés.
 Az ilyen adottságok és körülmények között a takarónövények hátrányai /víz, fény, tápanyagelvonás, stb./ helyett az elônyök kerülnek elôtérbe. Fôbb elônyök: a talajvédelem, a gyomok elnyomása, a talaj cserepesedésének megakadályozása, valamint a tarkarónövények termése.
 A lucerna legáltalánosabban használt takarónövénye a csökkentett magmennyiséggel vetett tavaszi árpa, de elôfordul, hogy ritkább állományú ôszi gabonára, fôleg búzára vetik a lucernát. Az újabb vizsgálatok szerint a fél magmennyiséggel vetett és zölden betakarítható borsó a legjobb takarónövény.
 Füves lucernatelepítés. A lucerna jó termékenységû talajokon tisztán vetve többet terem, mint a füves lucerna. A pázsitfûvel társított lucerna termesztése ezért csak ott javasolható, ahol azt a termesztési adottságok és fôleg a takarmányozási igények indokolják.
 A füves lucerna telepítése általában kétféleképpen történik: vagy egyszerre vetik a lucerna + pázsitfûkeveréket /pl. lucerna + csomós ebir, magas perje, stb./, vagy a második, esetleg a harmadik év végén pázsitfûmaggal /pl. szálkás perjével/ felül vetik a lucernát.

Vetés és a vetésmódok

 A lucerna vetéséhez nagyon fontos a jóminôségû - arankamentes, fémzárolt lucerna vetômag. A saját termésû vetômagot is célszerû kitisztíttatni /arankamentesíttetni/.
 Vetésidô. A lucerna legmegfelelôbb vetésideje tavasszal, vagy nyár végén van. Szárazságra hajló éghajlatunk alatt biztosabb a tavaszi, mint a nyárvégi vetés. Egyébként mindkét vetésidônek vannak elônyei és hátrányai, ezért a vetésidô mindig a helyi adottságok figyelembevételével dönthetô el.
 A tavaszi vetés elônyei: legnagyobb elônye, hogy könnyû a megfelelô magágy elôkészítés, a talaj elegendô nedvességet tartalmaz a gyors és egyenletes keléshez.
 Hátrányai: ha korán vetünk, az alacsony hômérséklet miatt a kelés elhúzódik és a gyomosodás veszélye is nagyobb. De a legnagyobb hátránya az, hogy az elsô évben kevesebb termésre számíthatunk. Mindezek ellenére - a bizonytalan nyárvégi csapadékviszonyok miatt - a tavaszi vetés országos átlagban biztosabb, mint a nyárvégi vetés.
 A tavaszi vetésidôszak viszonyaink között elég hosszú, március közepétôl április végéig tart. Tiszta telepítés esetén indokolatlan a túl korai tavaszi vetés, mert a gyors és egyenletes keléshez nagyobb talajhômérséklet /8-120C/ szükséges. Ezért a lucerna legkedvezôbb vetési ideje áprilisban van.
 Nyárvégi vetésideje is elég hosszú, általában augusztus elejétôl augusztus végéig tart; az optimális vetésidô augusztus közepe.
 A nyárvégi vetés elônyei és hátrányai: a legnagyobb elônye az, hogy az ôsszel kellôen megerôsödött növények a következô évben már teljes termést adnak és a gyomosodás veszélye is sokkal kisebb, mint tavaszi vetés esetén.
 Hátránya, hogy a nyirkos, megfelelô magágy biztosítása sokkal nehezebb, ezért a nyárvégi vetés sikere is bizonytalanabb. De ahol csapadékosabb az idôjárás, vagy az öntözés lehetôségei megvannak, ott a nyárvégi vetés elônyeit feltétlenül használjuk ki.
 Vetésmódok. A lucernát takarmánytermesztés céljára gabonasortávolságra vetjük, de elôfordul a kétszeres gabonasortávolságú vetés is. (ùjabban a gépi szórt vetést is alkalmazzák).
 Vetômag-norma. A szükséges és gazaságos vetômag mennyiségek körül sok és eltérô nézet volt és van a gyakorlatban. Korábban - az erôs gyomosodás miatt - a megfelelôen sûrû növényállomány biztosításához kb. 13 millió/ha vetômag normát tartottak célszerûnek. Ma már 7-10 milliót is elegendônek tartanak. (Ez 15-20 kg/ha vetômagot jelent).
 Egyébként a tavaszi vetéshez és a tiszta telepítéshez kevesebb, a nyárvégi vetéshez és a takarónövényes telepítéshez több vetômagra van szükség. De kevesebb a vetômagszükséglet akkor is, ha kétszeres gabonasortávolságra /8-10 kg/ha/ vetjük a lucernát, vagy füves lucernát telepítünk.
 A vetés mélysége. A lucernát apró magja ellenére sem szabad nagyon sekélyen vetni. A vetésmélység a talaj kötöttségétôl függôen 2-4 cm. Normális talajnedvesség esetén kötöttebb talajokon sekélyebben, lazább talajokon pedig mélyebben vessünk.

Ápolás, ápolási módok és az öntözés

 A telepítést követôen a lucerna kelése és fejlôdése számára optimális feltételek szükségesek. Ezeket a feltételeket az ápolási munkák biztosítják. Az ápolási módok közül legfontosabb a gyomok és a rovarkártevôk elleni védelem /Az utóbbival a növényvédelem foglalkozik./
 Mechanikai ápolás. Jelentôsége nem nagy; idôszakonként - ôszi és kora tavaszi - fogasolásból és a felfagyott lucerna hengerezésébôl áll. A fogasolással vigyázni kell, tavasszal csak a sarjadzás megindulása elôtt szabad fogasolni.
 A gyomok elleni védekezés célja, hogy a kezdeti fejlôdésben lévô növényeket - az új telepítésû lucernákat - és az idôsebb /beállt/ lucernákat is megvédjük a gyomok kártételétôl. A gyomok ellen kaszálással és vegyszeres gyomirtással védekezhetünk.
 Vegyszeres gyomirtás. A kaszálásnál sokkal eredményesebb a gyomirtó vegyszerek használata. A vegyszeres gyomirtásnak kétféle módja terjedt el a gyakorlatban: az új telepítésû lucernák és az idôsebb - álló - lucernák vegyszeres gyomirása.
 Leggyakrabban elôforduló gyomnövényei a nagy aranka, a kis aranka, a szádor.
 Az aranka a gazdanövényre telepedô abból hausztóriumain keresztül szerves vegyületeket átvevô élôsködô növény. Csírázóképességét akár 10-12 évig is megôrzi. Rendkívül veszedelmes parazita, mely egyrészt a gazdanövényét pusztítja, másrészt a szénába kerülve mérgezô (görcsöt, bélgyulladást okoz az állatoknál).
 Agrotechnikai és kémiai módszerekkel védekezhetünk ellenük. Nagyon fontos, hogy arankamentes vetômagot használjunk. Ha a talaj termôrétegének vastagsága lehetôvé teszi, 35-40 cm-es mélyszántást végezzünk a lucerna telepítése elôtt. (Az arankamag a mélyre kerülve nem tud kicsírázni).
 Vegyszeres permetezést végezhetünk preventíven, vetés után (kelés elôtt), ill. a beállt lucernában a lucerna sarjadzása elôtt, tavasszal. Álló lucernában az arankás foltokat szelektív hatású, kontakt herbicidekkel ill. lombperzselôvel is írthatjuk.
 Rovarkártevôi a csípkézôbogarak, a hamvas vincellérbogár, fekete vincellérborgár, bagolypille, pattanóbogarak lárvái, lucernaormányos, magormányosok, lucernaböde, lucernabogár, lucernapoloska, mezei poloska, zöldborsó levéltetû, lucernarügy-gubacsszúnyog.
 A fehérjedús, évelô kultúrában megtelepednek a rágcsálók is, mégpedig a mezei pocok, hörcsög. A nagy szaporaságú, apró állatokat vissza kell szorítani.
 Betegségei a baktérimos hervadás, a baktériumos szárfoltosság, a baktériumos levélsárgulás, a lucerna mozaikvírus, a gyökérfekély. A fuzáriumok, a lucerna fertôzô hervadása, a lucerna szárragya, a rhizoktónia, levélragya, ibolyaszínû gyökérpenész, hererák, lisztharmat, peronoszpóra, lucerna rozsda stb.

 Öntözés. Bár a lucerna szárazságtûrô, mégis nagyon meghálálja az öntözést. Öntözve lényegesen többet terem és évente ötször is kaszálható.
 Az öntözés egyébként csökkenti a lucerna élettartamát és módosítja a lucernatermesztés agrotechnikáját. Többek közt: a trágyázást, a fajta választást, a telepítést, stb. Az öntözési módtól függôen még tereprendezésre is szükség lehet, pl. felületi öntözésnél.
 A lucerna öntözésére az esôszerû és a sávos-csörgedeztetô öntözési módok alkalmazhatók. Az esôszerû öntözés az elônyösebb és általánosabb, de lényegesen drágább, mint a felületi öntözés.
 Az öntözés gyakoriságát, az öntözôvíz mennyiségét a talajvíz ellátottságán kívül az idôjárási tényezôk, fôleg a csapadék mennyisége és eloszlása határozza meg. Az öntözéshez általában annyi vizet használjunk fel, ami a talaj 25-35 cm-es rétegét átnyirkosítja. Az esôszerû öntözéshez egy-egy alkalommal kb. 60-80 mm öntözôvíz szükséges.
 A túlöntözésre azonban vigyázzunk, mert erre a lucerna nagyon kényes. Az öntözés legalkalmasabb idôpontja - tenyészidôben - a kaszálások után van, amikor a növények magassága 10-15 cm.
 A lucerna azonban nemcsak tenyészidôben öntözhetô, hanem az öntözési idényen kívül is. Ez lehet: nyári elôöntözés a nyárvégi telepítés sikere érdekében, vagy ôszi tározó öntözés és tavaszi elôöntözés is, ha szükség van rá.
 Az öntözéses lucerna termesztésnél nagyobb jelentôsége van a talajfelület porhanyításának - a fogasolásnak - mint ha öntözés nélkül termesztjük a lucernát.

Betakarítás és tartósítás

 A nyár végén telepített lucerna a következô évben már teljes termést ad, tehát többször - háromszor vagy négyszer - kaszálható. Tavasszal a tisztán vetett lucernát a vetés évében rendszerint kétszer vagy háromszor, a takarónövénnyel vetett lucernát csak egyszer kaszálhatjuk.
 Az új lucernások elsô kaszálásával várjuk meg a teljes virágzást, hogy a gyökérzete minél jobban megerôsödjön. A tisztán vetett lucerna elsô növedékérôl, ha gyomtalan, még magot is foghatunk.
 A további években a talajtól és az idôjárástól függôen általában 3-4-szer, öntözéses termesztés esetén rendszerint 5-ször kaszálhatjuk meg a lucernát. Szárazanyagtermés szempontjából az évi 3 kaszálás, fehérjetartalom szempontjából pedig a 4 kaszálás tekinthetô célszerûnek.
 A kaszálások idôpontját a takarmányozási igények, a széna beltartalma iránt támasztott követelmények és a lucerna fejlettségi állapota határozza meg. A virágzás kezdetén lévô lucerna adja a legtöbb emészthetô tápanyagot. A zödbimbós lucernában van a legkevesebb rost, és a legtöbb emészthetô fehérje. Az ilyenkor kaszált lucernából jó minôségû, fehérjében és karotinban gazdag lucernaliszt készíthetô.
 A több éves lucerna elsô növedéke rendszerint buján fejlôdik, ezért kaszálásával nem célszerû a virágzás elejét megvárni, mert a szára megrokkan, az alsó levelek sárgulni kezdenek, vagyis romlik a takarmány minôsége és csökken a sarjú mennyisége.
 Egyébként, ha az elsô kaszálást az egyes táblákon valamivel korábban elkezdjük, vagyis szakaszosan kaszálunk, a szénakészítési munkák jobb szervezését is elôsegíthetjük.
 Az elsô kaszálás utáni kaszálások sorrendje általában a következôk szerint alakul: öntözetlen lucerna esetében 5-6 hét, öntözött lucernánál pedig 4-5 hét mulva megosztva, ill. váltakozva.
 Amennyiben a takarmányozási igények megengedik, tartsuk be azt az irányelvet, hogy a lucerna élettartamára jó hatású, ha évente egy kaszálásával megvárjuk a teljes virágzást. Az utolsó kaszálást pedig legkésôbb szeptember végéig, október elejéig fejezzük be és kaszáláskor hagyjuk magasabb tarlót, hogy a lucerna áttelelése minél jobb legyen.
 Néha elôfordul, hogy a lucernát legeltetéssel is hasznosítják. Ez azonban káros a lucerna élettartamára, mert sietteti a lucerna kiritkulását. Egyébként a legeltetésnél és a zöldlucerna etetésénél vigyázni kell, mert a lucerna - a kérôdzô állatokra - puffasztó hatású.
 A lucerna - és a többi pillangós szálastakarmány - betakarítása - amely általában a tartósítási módoktól függ - a következôkben foglalható össze:

 Tartósítási módok: szénakészítés, zöldlucernaliszt készítés, valamint az erjesztéses tartósítási - silózási - módok: a szilázs és a fonnyasztott szilázs /szenázs/ készítése.
 A tartósítási módok közül legelterjedtebb a széna készítés. A szénakészítés korszerû módszereivel jó minôségû - fehérjében és karotinban gazdag - széna készíthetô a lucernából. Az erjesztéses tartósítás jelentôsége is igen nagy, hiszen a lucernaszilázs és különösen a szenázs készítéssel - a fonnyasztott lucerna silózásával - olcsó és értékes tömegtakarmány állítható elô a szarvasmarhák takarmányozására.
 A lucerna egyébként önmagában nehezen silózható, könnyebb, ha más növényekkel együtt silózzuk, vagy füves lucernát silózunk. De készíthetô abrakos szilázs /pl. kukoricadara hozzákeveréssel/, vagy tartósító /kémiai/ anyagok /hangyasav, stb./ felhasználásával is készíthetünk szilázst a lucernából.
 A lucerna legkorszerûbb - és egyben legdrágább, nagyon energiaigényes - tartósítási módjai: a forró levegôs gyorsszárítással készített lucernaliszt és a belôle készített préselvények /Pellet/ amelyek nagy fehérjetartalmuknál fogva abraktakarmány-keverékek komponenseként is hasznosíthatók.
 A szénakészítési módok: a hagyományos, renden szárított szálas és bálázásos szénakészítés; a hideg levegôs, szellôztetéses szárítással készített szálas és bálázott széna, valamint a meleg levegôs szénaszárítás.

 A betakarítási módok és a szénakészítés menete: Rendre-vágás - szônyeg vagy szûkített rendre-vágás - fûkaszával, vagy önjáró szársértôs rendrevágó gépekkel. A rendre vágott lucernát - az idôjárástól függôen - forgatni kell. A forgatás és a szálastakarmányok szellôztetése rendsodróval és rendterítô gépekkel végezhetô.
 A korszerû szénakészítési módok esetén - a levélpergés elkerülése és a jó minôség biztosítása végett - a szônyegrendre kaszált szénát kb. 60 %-os nedvesség-tartalomnál rendsodrózni kell, vágott lucerna esetén - ha nem kellett a rendet szétteríteni - nincs szükség rendrakásra.
 A rendsodrozott vagy rendrerakott széna a kívánt nedvességtartalomnál - a renden szárított szénánál kb. 2 %, a szellôztetéses szénakészítésnél pedig 40-50 %-os víztartalom - rendfelszedô kocsival szedhetô fel és szállítható be a tárolóhelyre és a szárító berendezésekre. A bálázásos szénakészítésnél pedig rendfelszedô bálázóval és bálafelszedô-rendezô kocsival, majd a bála méretétôl függô rakfelületû pótkocsival szállítható be a széna.
 A lucernaliszt és a silózással tartósított lucerna betakarítási menete azonos, amely lehet egy- vagy kétmenetes. Ha lucernaliszt készítéshez egy menetben takarítjuk be a lucernát, valamivel jobb lesz a minôsége, de lényegesen nagyobbak lesznek a szárítási költségek.
 Az egymenetes betakarítás mindig járvaszecskázóval és megfelelô gyüjtô- és szállító gépekkel történik. Silózás esetén a szecskázott lucerna silótérbe kerül. A liszt készítésekor pedig a forrólevegôs szárítóba szállítják, ahol 800-9000C hômérsékletû levegôvel igen rövid idô alatt 10 % körüli víztartalomra szárítják, majd ôrlik, esetleg préselvényeket készítenek belôle.
 A kétmenetes betakarítás menete: rendrevágás szûkített rendrevágó géppel, majd a kellô szikkadás /fonnyadás/ után - a szenázs készítéskor 40-60 %, a liszt készítéskor 70 %-os nedvességtartalomnál - rendfelszedô járvaszecskázó géppel rendfelszedés és szecskázás. A szállítás, a silózás és a szárítás az egymenetes betakarításnál leírtaknak megfelelôen történik itt is.
  A lucerna feltörése. A lucerna feltörési ideje attól függ, hogy ôszi gabonát, vagy tavaszi vetésû növényeket vetünk-e utána. Ha ôszi gabonát vetünk a lucerna után, akkor a második kaszálás után törjük fel. De ha tavaszi növények kerülnek a lucerna után, akkor nyár végén, ôsz elején kell feltörni a lucernát.

Vissza az elejére